A moldávokkal már játszottunk, igaz nem sokszór, csak kétszer. Legutóbb nem is olyan régen, nyolc hónapja, odkint vertük meg őket. De amikor hároméve itt jártak akkor bizony csak egy döntetlent sikerült elérni. A vendégek mindenképpen a szerény labdarúgó tudású válogatottak sorába tartoznak, mi pedig szeretnénk azt hinni, hogy kicsit jobbak vagyunk.
A mérkőzés a televíziós közvetítés miatti huzavona, késői megegyezés miatt félóra késéssel kezdődött.

Ha nem hallottuk volna a sípszót azt hihetnénk, hogy még csak melegítés folyik, annyira kényelmesen, ráérősen rúgták a labdát válogatottjaink. Ebben a kocogós iramban múlt el a mérkőzés első negyed órája, amikor mindenkiben bennszakadt a lélegzet. Korolovszky  hibát vétett és a megszerzett labdával Patula egyedül törhetett a kapunk felé. Begyalogolt a 16-osunkra és hét méterről a kivetődő Király  fölött a hálóba küdte a labdát. A kapott gól sem rázta fel csapatunkat. Nagyon nehézkesen, elképzelés és lelkesedés nélkül játszottak. Pedig az ellenfél nem sok akadályt gördített szorványos akcióink elé. De még így is alig akadt helyzetünk és a szünetre egygólos vendég vezetés mellett vonulhattunk.
A második játékrészt nagyobbrészben új játékosokkal kezdte meg csapatunk. Tíz percig úgy látszott ez sem segít. Ekkor egy jobboldali bedobással indított támadás a kaputól húsz méterre tartózkodó Dárdai hoz ért. ő felnézett, látta a kinnt álló kapust és nagyon okosan átemelt a feje fölött. A labda a kapu jobb felső sarkában vágódott a hálóba. Na, ettől végre megélénkült a játékunk, helyzeteink is vannak, nagyok is, de gól... , az egyetlen további sem esett.

A közönség nem volt elégedett. Lehetett azt mondani, hogy a helyzeteket figyelembe véve nyernünk kellett volna. Csak hát, nem nyertünk és ez a probléma már régen.
Na jó, ez most nem volt tét mérkőzés. Még jön egy barátságos és folytatódnak a sikeresen megkezdett európa-bajnoki selejtezők. Bízzunk a folytatásban!