Magyarország
1:1 | ||
(0:0) |
Románia
Időpont: | 1998.10.14. | Helyszín: | Budapest, Népstadion |
Vezette: | Nielsen, dán | Nézőszám: | 30000 |
Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan
Góllövők: Moldovan/50 , Hrutka János /83
Cserék: Hamar István -> Tóth Norbert /69 , Petre -> Serban /69 , Craioveanu -> C. Munteanu /75 , Fehér Miklós -> Hámori Ferenc /75 , Egressy Gábor -> Lisztes Krisztián /78 , Moldovan -> Mihalcea /86
Kiállítások: Hámori Ferenc /86 , Filipescu/90 Kommentár:
Már tizenöt alkalommal játszottunk a román válogatottal és talán hihetetlen, de még sohasem kaptunk ki. Az is hihetetlennek tünhet, hogy a legutóbbi találkozónk (1981) óta már tizenhét év telt el.
A játék, különösen az első félidőben nagyszerű volt. Mindkét csapat nagy lendülettel, a támadójátékot előtérbe helyezve kezdett. Mindkét kapu előtt akadtak gólszerzési lehetőségek. Remek helyzeteket dolgoztunk ki. A legérdekesebb talán a harminchetedik percben a román kapu előtt alakult ki. Hamar nyolc méterről találta telibe a kapufát, a kipattanó labdát Fehér Miklós rúgta kapura, de Popescu-t találta el, ám még mindig próbálkozhattunk, ezúttal Pisont huszonkét méterről, de a labda a kapu fölé szállt.
A második félidő ott folytatódott, ahol a szünet megszakította a játékot. Talán annyi változott, hogy csapatunknak kicsit lankadt a figyelme és ez azonnal észrevehetővé vált. A vendég akciók veszélyesebbé váltak és végül, egy védelmi zavar következtében, gólt is eredményeztek. A román vezetés egy kicsit megzavarta a magyar válogatottat, de gyorsan sikerült összeszednie magát és még erőteljesebb és elszántabb rohamokat indított. Az egyik ilyen akciót csak szabálytalanul tudták megállítani a vendégek. A kapuval szemben, tőle huszonöt méterre végezhettük el a szabadrúgást. Ezt olyan pontosan sikerült végrehajtani, hogy Stelea mozdulni sem tudott a labdára. A találkozó végét még két kiállítás "színesítette". Az első minket súlytott Hámori nak kellett elhagynia a játékteret. Ezzel ő lett a második olyan magyar, akit becserélése után kiállítottak. Tizenegy percet töltött a pályán. (Az első ilyen játékos négy és fél éve Ivanics László volt.)
A szövetségi kapitány szerínt jobbak voltunk és győzelmet érdemeltünk volna, de a mérkőzés eredményét nem szavazással, hanem a gólok alapján döntik el. A játékunk valóban jó volt, nagy lendülettel, akarással és elszántsággal játszottunk. Akár a győzelmet is megszerezhettük volna, de úgy gondoljuk az utolsó percekben esett egyenlítő góllal igazságos eredmény alakult ki.
Szerencsére az európa-bajnoki selejtezőben egy pontot szereztünk és megőriztük a szomszéddal szembeni veretlenségünket is.