A legutóbbi két alkalommal, egyszer idegenben és egyszer itthon, 0-0-ás döntetlent játszott a két válogatott. Most sokat jelentett volna egy győzelem, különösen a selejtező sorozat jó kezdése érdekében.
A mérkőzésre zuhogó esőben került sor.

A mérkőzés háromnegyed részében szinte csak védekeztünk. Hősiesen, elkeseredetten, az "el a kaputól" régi jelszavát szem előtt tartva. A hazai támadások különösebb akadály nélkül jutottak el a kapunk előteréig. Szerencsére a norvég csatárokban nem volt annyi átütőerő, hogy feltörjék a védelmünket. Támadásokra nem is gondolhattunk, hiszen a középpályán nem tudtunk labdát szerezni és a hosszú indítások nem találták meg két támadónkat.
A második félidő közepére a norvégok belefáradtak a hiába való rohamozásba és végre mi is vezethettünk néhány akciót. Helyzeteket is kialakítanunk, de egyiket sem sikerült értékesíteni. A megszerzett egy pontot sikerként könyvelhettük el.