A szovjetek ellen idehaza is nehéz (bár legutóbb sikerült győznűnk), hát még idegenben tétmérkőzésen! A mi továbbjutási esélyeink már nagyon minimálisak voltak és szinte az esélytelenek nyugalmával léphettünk a pályára.

Az előző találkozó gyenge teljesítménye után most különösen meglepő volt, hogy válogatottunk bátran és szépen kezdett játszani. Veszélyes támadásokat vezettünk és különösen Töröcsik  kavarta meg rendszeresen a hazai védelmet. A szovjet válogatott nem játszott alárendelt szerepet, hiszen a vezetést is megszerezték, de mindenképpen egyenlő ellenfelek voltunk. A szünetre is döntetlen állásnál került sor.
A második félidőben kicsit még javult a csapatunk teljesítménye. A játékrész közepe táján megszereztük a vezetést és úgy látszott nem is engedjük ki a kezünkből. A szovjetek egy veszélyes támadásakor Sengelija a felső kapufát találta el. A lepattanó labdát kapusunk elcsípte, mégpedig úgy, hogy a labda a gólvonalon kívül maradt, bár a kapus a kapuban volt. Teljes volt a megdöbbenés és az értetlenség, amikor a játékvezető gólt ítélt. A szovjet játékosok nagy igyekezetükben nem csak "tiszta eszközöket" alkalmaztak, így azután nem is fejezték be teljes létszámban a mérkőzést.

Ilyen még nem fordult elő: két tét mérkőzésen is veretlenek maradtunk egymás után a szovjetek ellen. A "mumus" ezúttal csak egy vitatható góllal mentette döntetlenre a mérkőzést. Az EB reményeink viszont véglegesen "elszálltak".