Revansra készültek a "sógorok" a legutóbbi 6:1-es vereségért. Nem ok nélküli volt a bizakodásuk, hiszen otthonukban a háború óta nem kaptak ki. Ráadásul a magyar válogatott 12 éve (igaz, hogy ez csak három találkozót jelent) nem tudta legyőzni a Práterban a sógorokat.
Válogatott játékosaink rossz formában szerepeltek a bajnoki mérkőzéseken, így nem nagy bizalommal készültek az összecsapásra. Bozsik  szerínt: "Esélytelenek vagyunk, már egy döntetlennek is nagyon örülnénk." Sebes Gusztáv  még a "csapatot kereste": "...nincs balszélsőm, s nincs középcsatárom..." mondogatta nyilatkozataiban.

A mérkőzés úgy is kezdődött, ahogy az osztrákok álmodták. A második percben a hazaiak megszerezték a vezetést. Csakhogy a folytatás kicsit másként alakult. Az egész mérkőzésen fantasztikusan játszó Puskás  gyorsan kiegyenlített. Azután Deák  bombázott a hálóba, kétszer is. A hélidő előtt még egy hazai találat esett és előnnyel várhattuk a második menetet.
A játék képe nem változott. Mindkét csapat lőtt egy-egy gólt és végetért a küzdelem.

Otthonában győztük le a osztrák válogatottat. Csapatunk rendkívül lekesen, nagy erőbedobással játszott. Együntetű volt a labdarúgó szakemberek véleménye, a magyar válogatott minden tekintetben felülmúlta ellenfelét.
Az egyik bécsi lap szomorúan állapította meg: "A vágyálom nem teljesült. A magyar belsőhármas átütőerejével szemben nem volt ellenszerünk."
Mi lett volna, ha a kapitánynak van balszélsője és középcsatára?