A románok a budapesti 0:9-es vereség után nagyon akartak. Válogatottjuk két hónapig készült edzőtáborban a találkozóra. A magyar csapatban most mutatkozott be Lóránt .

A mérkőzés azután azt mutatta, hiába volt a tábor. Az első félidő ugyan jobbára meddő mezőnyfölénnyel telt, de a két csapat közötti különbség már akkor is nyílvánvalóvá vált. Voltak persze román próbálkozások is, de a védelmünk a góllövés minden reményétől megfosztotta a kétségbeesetten próbálkozó hazai csatárokat.
A második félidőben hatékonyabb lett a játékunk és megérkeztek a gólok is. Csatársorunk tökéletesen összezavarta a román védelmet. Sokszor azt sem tudták pontosan hol a labda, a lövések pedig folyamatosan záporoztak a hazaiak kapujára. Grosics  egy összecsapásnál megsérült a fején és le kellett cserélni, mert állapota súlyosnak látszott. A csere kapusunk ugyan kapott egy gólt, de vele sem volt szerencséjük a román csatároknak.

A mérkőzésről tudósító egyik román lap így jellemezte Grosics t: "Húsz éve nem láttunk ilyen kapust Bukarestben."
A banketen azért megjelent a nagyszerű "portás" és magyarázatként megjegyezte: "Bevettem öt aszpirint." Mire csapattársa, azonnal rávágta: "Még mindig jobb, mintha öt gólt "vettél" volna be."

Külön érdekesség, hogy a román csapat csatára Perényi  néven 1943 novemberében még a magyar válogatottban játszott.