A csapat összeállítása kényszerűségből változott. Az FTC mexikói túrára utazott és erősítésként velük tartott Puskás  és Szusza  is. Így került a válogatottba előszőr Bozsik . Később még 100-szor volt alkalma magára húzni a címeres mezt! Visszakerült Hidegkuti is  aki már két éve nem jutott szóhoz. (Nem fért be! Micsoda "gond" lehetett akkor a csapat összeállítása!)

A mérkőzés sima győzelmet hozott. Akkora fölényben játszott a csapat, amekkorára alig volt példa labdarúgásunk történetében. Hidegkuti  3, Deák  4 góllal járult hozzá a végeredményhez.
A második félidő elején a hetedik magyar gól után, a bolgár kapitány úgy döntött, lecseréli a kapust. A pályáról lejövő "portás" az A lelátó előtt sírógörcsöt kapott és a földreborult. Csatáraink talán ezt látva könyörültek meg az új kapuvédőn, nem tudi, de tény, hogy a csere után 26 percen keresztül nem rúgtúnk gólt. A "türelmi idő" lejárta után azonban még kettő akadt a vendégek hálójába.

A mieink megsemmisítő vereséget mértek az ellenfélre. Jól ilusztrája mit érezhettek a bolgárok, az amit Ormandzsiev a jobbhátvéd (későbbi szövetségi kapitány) mondott a mérkőzés után: "Ezt a "sokkot" egyhamar nem felejti el a bolgár válogatott...".