Csapatai (játékosként): 1945–1955 [klub(295)/]

Csapatai (edzőként): Emag, Kőbányai Lombik, Vasas Ikarusz, 1970–1971 Pécsi Ércbányász, 1973–1979 Vasas Izzó MTE , 1979–1981 [klub(30)/]

Nyugodt, megbízható jobbhátvéd. Okosan helyezkedett és határozott közbelépésekkel állta útját a támadásoknak. Erőteljes testfelépítésű, óriási rúgásokra képes labdarúgó. Ezt az adottságát hatalmas felszabadító rúgósainál és rendkívüli erejű, kapusokat megfélemlítő szabadrúgásainál volt alkalma legínkább kamatoztatni. Öccse, Imre is szerepelt a válogatottban.

1945-ben mutatkozott be az élvonalban az MTK csapatában. 1951-ben és 1953-ban bajnok lett a csapattal. 1955-ös visszavonulásáig 294 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 15 gólt szerzett.

1948 és 1981 között 5 alkalommal szerepelt a válogatottban. Ötszörös Budapest válogatott (1947–55), 17-szeres B-válogatott (1948–55).

1962-től edzőként dolgozott. Először alsóbb osztályú csapatoknál volt vezetőedző (Emag, Kőbányai Lombik, Vasas Ikarusz), majd Egyiptomban vállalt munkát. 1970-ben tért haza és egy idényen át a Pécsi Ércbányász edzője volt. 1973 és 1979 között a Bp. Vasas Izzó vezetőedzője volt. Itt 1978-ban edzőként is bemutatkozott az élvonalban. Edző pályafutásának utolsó állomása, 1979 és 1981 között a SZEOL AK csapata volt. 1978 és 1980 között 40 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon.

Sikerei: 1951. évi Nemzeti Bajnokság  és 1953. évi Nemzeti Bajnokság  bajnoka volt. 1955-ben közép-európai kupa győztes volt.