Ismét egy felkészülési találkozó. Még meg sem emésztettük a három nappal ezelőtti, albánok elleni győzelmet és máris itt az újabb "nehéz" ellenfél. Persze tudjuk, hogy felkészülési mérkőzésre, csapatpróbálgatásra nem nehéz, komoly játékerőt képviselő csapatokat kell választani, de akkor is... Már Albánia is csak nehezen fért be a "megfelelő ellenfél" fogalmába, hiszen lényegesen gyengébb csapat, mint mi. Bár a játékot látva ezt a megállapítást akár vissza is vonhatnánk, hiszen csak kínkeservesen, egyetlen tizenegyessel tudtuk megverni őket. Sőt! Még ami a legszomorúbb, hogy még a "kínkeservesen" kifejezés is hízelgő, hiszen ötlettelen, lendülettelen, lelkesedéstelen játékot láthattunk.
Igaz, Pintér Attila az albán mérkőzés után azt mondta, hogy "...tökéletesen védekeztünk, az ellenfélnek helyzetet sem engedélyeztünk". Ami azért nem akkora teljesítmény egy tulajdonképpen támadásképtelen ellenféllel szemben.

Most ez az újabb ellenfél pedig...
A FIFA ranglista 124. helyét foglalja el. Mi a 47. helyen állunk. Érthetetlen az ilyen ellenfél választás. Hogyan lehet ebből jól kijönni a csapatnak. Sehogy! Illetve csak akkor, ha nagyon nagy győzelmet aratunk, rendkívül szép játékot mutatva. De erre számítani nem egyszerűen naivitás, hanem több is annál: a realitások figyelmen kívül hagyása. Egyébként különlegesen szép játékot mutatni egy ennyire gyenge csapat ellen, az nem egyszerű. De mondjuk, egy sokgólos győzelem az elfogadható lenne. Ha néhány góllal verjük meg őket (persze jó játékot és szép gólokat feltételezve) akkor az kötelező győzelem. Az "éppencsakgyőzelem" vagy az ennél is rosszabb eredmény pedig egyértelműen kudarc. Szóval nem értem....
Igaz a kapitány szerint: "A kazahok is jó erőt képviselnek, erőszakosak, így hasonló meccsre számítok, mint az albánok ellen."

A mérkőzésre a Puskás Ferenc Stadionban került sor, amelyet a találkozó után kezdenek felújítani, átalakítani, tehát ez a "búcsúmérkőzése".

Az összecsapásra tízezer néző volt kíváncsi. Ehhez nagymértékben hozzájárulhatott, hogy az MLSZ akciójában lehetett megvásárolni a jegyeket. Az 500 Ft-ért árusított jeggyel nem csak erre a mérkőzésre, de a szeptemberi világbajnoki selejtezőre is bemehetnek a jegytulajdonosok. (De voltak itt több mint százezren is, 1955-ben, amikor Ausztria ellen játszottunk. (Az angolok elleni 7-1-et "csak" kilencvenkétezren látták.)

A mérkőzés előtt derült ki, hogy a szövetségi kapitány, Pintér Attila nem fog ott ülni a kispadon, mert idegi gyengeség miatt kórházba került, ahol kivizsgálják. A csapatot a kapitány pályaedzője Farkas József irányítja.

Kazahsztán csapatával egyébként még soha nem találkoztunk. Ők a 86. ellenfelünk.

A keretben most is volt néhány újonc. Közülük a kezdőben kapott helyet Nagy Gábor, majd csereként pályára léphetett Simon Krisztián is. A megszokott keretből most sokan, különböző okok miatt, nem is jöhettek szóba (Dzsudzsák és Rudolf sérültek).

A kezdősípszó után az első támadást a vendégek vezették. Szöglet után Finoncsenko hat méterről, sarokkal próbálta bevenni a kaput, de a labda a kapufa mellett kigurult a pályáról. A nyolcadik percben megvan a mi helyzetünk is. Gyurcsó jobbról emelte középre a labdát, de a berepülő Vécsei hat méterről megküldött fejese a kapu mellé ment. Ezután sokáig semmi... Igaz, mi birtokoljuk többet a labdát, talán még próbálkozunk is, de ennyire gyenge ellenfélnél kicsit jobbnak lenni...
A huszonhatodik percben Varga Roland jobbról ívelt középre egy szögletet, Priskin zavartalanul, 12 méterről indulva, robbanhatott be, a kazah játékosok (nyolcan, mindegyik szorosan és tántoríthatatlanul fogva az emberét) csak nézték ahogy középről, hat méterről, előrehajolva a kapus bal lábára fejeli a labdát, ahonnan az a portás lába között vágódott a hálóba. (1-0)

Három perccel a gól után az ellenfél is vetődésre készteti a mi kapusunkat. Korobkin tizenhat méterről próbálkozott, de Rózsa a helyén volt. Sokáig megint semmi említésre méltó nem történt. Két perccel a félidő vége előtt ismét Vargától indult a labda. A bal oldalon indult meg egy átadással. Akár egymaga is kapura törhetett volna, de úgy látta, hogy Priskin jobb helyzetbe kerülhet, ezért beemelt középre. Sajnos azonban a csatár lemaradt a labdáról. Az utolsó perceket nagyon megnyomta Varga. Előbb egy lövéssel próbálkozott, amit a kapus elcsípet, majd a tizenhatoson belül ütközött egy védővel. Ezután el is esett, de büntető nem lett belőle. Sokan reklamálták a játékvezető ítéletét, mert a védő a kezét is kitette, de az eset koránt sem volt olyan súlyú, ami tizenegyest ért volna.

A második félidő elején az ötvenharmadik percben ismét egy jobb oldali Varga szöglet okozott némi izgalmat a vendégek soraiban. A beadást Nagy rúgta kapura, a labda megpattant egy védő lábán, de a kapusnak sikerült megszereznie. Néhány magyar támadás után a hatvanegyedik percben Korhut ugrott volna meg a térfelünk közepéről, de Korobkin ezt szabálytalanul megakadályozta. Mivel már volt egy sárgája, így megkapta a piros lapot.
Két perc múlva ismét vargától indult a labda. Ezúttal 25 méterről, kissé balról végzett el egy szabadrúgást. Nem cifrázta, hanem kapura küldte. A kapus jól helyezkedett, de az ötösnél felpattanó labdát nem magához ölelte, hanem lefelé ütötte, aminek következtében a pörgő játékszer oldalra vágódott, majd háromszor felpattanva, a bal kapufáról a kapuba vánszorgott. (2-0)

Mintegy húsz percig szinte semmi nem történt a pályán. A végéhez közeledve még összehoztunk néhány támadást, (talán az emberelőny is segített ebben) de vagy lemaradtunk a beadásokról, vagy a kapu mellé mentek a próbálkozások. Már a hosszabbítás másodpercei zajlanak, amikor a kazahok látva a sikertelen próbálkozásokat, összehoznak nekünk egy újabb gólt. A középtől kissé jobbra elfutó Simon kapott labdát, betört a tizenhatosra, majd a befutó, Engelt megkerülő Futács felé, középre küldte a labdát. Mindeközben a kazah portás kilépett a kapuból Simonra, teljesen üresen hagyva azt. Engel a beadást elcsípte Futács elől, de elesett. A labda előbb mögötte volt, majd átpattant a kapu felé csúszó védőn, aki a gólvonalról próbálta meg valahogy kikanalazni. A kapus átugorva védőjén érkezett vissza, belepöccintett a labdába, de Engelt találta el vele, aki nagy igyekezetében el is rúgta és a hálóba juttatta azt. (3-0)

Ha csak az eredményt nézzük, még talán elégedettek is lehetnénk. Bár ha a csapatok pillanatnyi ranglistás helyét és a mutatott játékot is figyelembe vesszük, akkor aligha.
Igaz, aki csak a 3-0-át és néhány tudósítást olvas, az úgy érezheti, hogy jó úton a válogatott. Hiszen több helyen is olvasható volt olyan megállapítás, hogy most végre jó játékot produkáltunk. Ám ha valaki látta a mérkőzést és a labdarúgásról is van némi fogalma...

Farkas József a találkozó után értékelt:
"Amit gyakoroltunk a héten, maximálisan megvalósította csapat. Az új játékosok jól teljesítettek, és bizonyították, bátran mernek futballozni, de a nagy feladatok még előttünk állnak. Örülök, hogy felvállalták a játékot és ki tudtuk szolgálni a közönséget. Remélem, az új stadionban is nagyszerű meccseket tudunk majd játszani."
Szép szavak, de mindezekből semmit nem lehetett látni a pályán. ...és hogy az új stadionban IS nagyszerű mérkőzéseket... hát ha ez nagyszerű mérkőzés volt...
Nem tétmérkőzés volt, ahol a győzelem fényében megbocsátható a rossz játék! Ezen a mérkőzésen (ezen sem!) egyszerűen nem lehetett látni sem elképzelést, sem lelkesedést, sem tudást, sem csapatot!

Ha szomorú is, de nem lehet mismásolni...

Pintér Attilát az információk szerint a vizsgálatok után nyombélfekéllyel meg műtötték. Kívánunk neki jobbulást!