Ezúttal a szövetségi kapitányt Klement Sándor helyettesítette a kispadon. Bár hivatalos mérkőzés volt, tulajdonképpen a második csapatnak lehet nevezni a magyar együttest. Hiszen ebben a válogatottban hat olyan játékos is játszott, akik még nem szerepeltek a nemzeti tizenegyben.
A legjobbakat Kiss Gyula  szövetségi kapitány, az ugyanezen a napon sorra kerülő, Berlin-Budapest mérkőzésen dirigálta. (Ezt a nem hivatalos találkozót úgy látszik fontosabbnak tartották. A győzelem itt is megvolt, 4-2-re bizonyultunk jobbnak a németeknél.)

A magyar "tartalék" nagyon lelkesen küzdött és végül simán nyert idegenben. A szegedi Solti  kétszer is a kapuba talált. (ő volt az első, aki valóban vidéki játékosként került a válogatottba.) Az első gólnál sokak szerínt Seiden  lövésébe a lengyel védő Klotz belelépett, így ők ezt a találatot öngólként tartják számon.