Több mint egy év telt el (bár csak egy találkozót játszott közben a csapat) az előző évi csúfos vereség óta. A szövetségi kapitány is ugyan az, pedig a közben lejátszott egy találkozón Ginzery váltotta fel.
Most legalább igyekeztek alaposan felkészíteni a csapatot. Edzőmérkőzéseket játszottak, majd ötnapos edzőtáborozáson vettek részt Diósgyőrben. De a taktikai felkészítés most sem volt kielégítő.

Az első játékrészben úgy tűnt: sikerül visszavágni az előző évi kölni 0:7-ért. Az első gólt ugyan a németek érték el, de ezt gyorsan sikerült kiegyenlítenünk, egy teljesen jogos büntető értékesítésével. Ezekután negyedóránként betaláltunk a német kapuba. Amikor lefújta a játékvezető a félidőt, már 3-1-re vezettünk.
Szünet után azonban érthetetlenül visszaesett a magyar csapat. A vendégek nagyobb fokozatba kapcsoltak. Szinte akadálytalanul száguldottak végig a pályán. A középhátvéd Szücs  teljesen összeroppant. A németek négyszer találtak a hálóba és megfordították az eredményt.

Csak páran merték feszegetni, hogy a vereség okai nem kizárólag a pályán és az elavult játékrendszerben, hanem a sportvezetés körében is keresendők. Az MLSZ későbbi elnöke Barcs Sándor, még mint fiatal újságíró ezek közé a kevesek közé tartozott.