A 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság első selejtezőjét Norvégia ellen vívta a magyar válogatott. Ez Bozsik Péter, az új szövetségi kapitány első tétmérkőzése. Eddig három találkozón dirigálta a csapatot. Más tétje is van a találkozónak. Nevezetesen, hogy a horvát-magyar Eb-pályázat kapcsán az UEFA aggodalmát fejezte ki, mert a megromlott magyar szlovák viszony a labdarúgó pályákon is megjelent feliratok és bekiabálások, rigmusok formájában. Amennyiben ez ismétlődik, akkor a pályázat komoly hátrányba kerül. A horvátoknál hasonló a helyzet, ott a horogkeresztek miatt emelt szót a szövetség.

Az "ötödik kalapból" sorsolták válogatottunkat és a C csoportba rajtunk kívül Bosznia-Hercegovina, Görögország, Málta, Moldova, Norvégia és Törökország került. Egyik csapat sem vett részt a világbajnokságon.

Az első negyedórában megpróbáltuk "megfogni" az ellenfelet. De támadásaink megakadtak, még mielőtt igazán veszélyessé váltak volna. A norvég csapat pedig jobbára védekezett. A tizenötödik percben aztán felidéződött a két évvel ezelőtti világbajnoki selejtező. Akkor Gyepes, most Éger hibázott hatalmasat. Röviden gurított haza. A labda nem Királynak volt jó, hanem Solskjaer számára volt remek indítás. Le is csapott rá, becsapta kapusunkat és az üres kapuba gurított. (0-1)

Folyamatosan próbálkoztunk támadások vezetésével, de lövésig ritkán jutottunk, akkor pedig nem jelentettünk veszélyt a vendég kapura. Félóra elteltével újabb hiba, újabb gól. Király gyorsan végzett el egy szabadrúgást. Oldalra gurított, a kifelé igyekvő Lőwnek, akit meglepett a labda, de méginkább a gyorsan érkező Strömstad. A norvég megszerezte a labdát és az üres kapuba gurított. Ritkán látható egy mérkőzésen két ekkora hiba! (0-2)

Öt perc elteltével Solskjaert ugratták ki a félpályánál. A csatár (33 éves!) simán otthagyta Égert és a tizenhatosunkig meg sem állt, ott is csak azért, hogy megcélozza a kaput. Király bravúros mozdulata, lábbal hárított. Végre mi is helyzetig jutottunk. Előbb Lőw fejesét védte Myhre, majd Horváth huszonöt méteres lövése pattant kapu fölé egy vendég védőről.

Néhány perccel a félidő vége előtt jobbról ívelt labda szállt el a kapunk előtt. A védelmünk lemaradt, így Pedersen szerezte meg a játékszert és bár már egészen az alapvonal mellett járt, mégis megcélozta a kaput és nagyerejű lövése a hosszú sarokba vágódott. (0-3)

A második félidőre ugyanazok a játékosok futottak ki. Ami a vendégek esetében teljesen érthető, de nálunk...
Minden elégedettségük ellenére a norvégok kezdtek aktívabban. Tíz perccel a kezdő sípszó után növelték is az előnyüket. Ehhez újabb magyar hiba segítette őket. Ismét Solkjaer hagyta állva a védelmet és csípett el egy indítást, majd  tizenhat méterről lőtt. Könnyű labdának ígérkezett, Király azonban nagyon szerencsétlenül nyúlt érte és a lábai között átcsúszva begurult a kapuba. (0-4)

Ezután tulajdonképpen nem történt semmi. Mi nem tudtunk, a norvégok már nem akartak játszani. Helyzetük így is akadt. Húsz perccel a vége előtt egy jobboldali szabadrúgást Johnsen csúsztatott éppen csak a kapu mellé.

Már mindenki a sípszóra várt, amikor a Torghelle átvette Gera beadását, majd két norvég védő között elesett. A bíró tizenegyest ítélt és Gera nem is hibázott, a jobb alsóba vágta a labdát. (1-4)

Ebben a stadionban ez volt a huszonötödik mérkőzése a nemzeti tizenegynek és ez volt az első, ami vereséggel végződött. A találkozón minden kérés ellenére fel-fel hangoztak szlovákgyalázó rigmusok. Talán ha játék van a pályán, ez is elkerülhető lett volna.