Hatalmas termetű jobbösszekötő. Bár a játékszervezésben is hasznosnak bizonyult, legszivesebben a támadások befejezésében vett részt. Energikus, erőteljesen lövő, jól fejelő, bár kissé lassú labdarúgó volt. Bajnoki mérkőzések során összesen 166 gólt szerzett. 1939-ben két alkalommal a román válogatottban is játszott.
1937. szeptember 19-én mutatkozott be a Ripensia Timișoara csapatában a román élvonalban egy Sportul Studențesc elleni mérkőzésen, amely 4–3-as temesvári győzelemmel végződött. Az 1937–38-as idényben 17 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 18 gólt szerzett. Ezzel tagja volt a bajnok temesvári csapatnak. A következő idényben a második helyen végzett a csapattal és 21 meccsen 21 gólt szerzett, amellyel a bajnokság gólkirálya lett. Az 1939–40-es idényben csak a hatodik helyet szerezte meg a temesvári csapattal. Ebben az idényben 19 mérkőzésen játszott és 15 gólt ért el. A következő idényt a temesvári csapatban kezdte és 6 mérkőzésen 8 gól szerzett. Utoljára 1940. október 20-án az UD Reșița elleni 2–2-s döntetlennel zárult mérkőzésen szerepelt temesvári színekben. Összesen 63 román bajnoki mérkőzésen 62 gólt szerzett.
1940-ben a második bécsi döntést követően Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz és több erdélyi csapat is a magyar élvonalban indult. Több magyar származású labdarúgó román csapatokból Magyarországra szerződött. Így tett Marosvári is, aki 1940 őszén a WMFC Csepel labdarúgója lett. Első idényében az ötödik helyen végzett a csapattal, majd az 1941–42-es és 1942–43-as idényben bajnokságot nyert a csepeli együttesel. A második világháború után indult első két bajnokságban két bajnoki harmadik helyezést ért el a csapattal. Az 1947–48-as szezonban ismét bajnokságot szerzett a Csepel együttesével. A válogatottban [szerkesztés] 1939-ben két alkalommal szerepelt a román, 1943-ben egy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.
Az 1953-as és 1954-es idényben a Csepel, 1966-as és 1967-es idényben a Dunaújvárosi Kohász, 1968 és 1970 között a Salgótarjáni BTC vezetőedzője az első osztályban. Az 1973–74-es idényben a másodosztályú Debreceni VSC edzőjeként tevékenykedett.
Regisztráció
1 alkalommal volt válogatott a következő klubból:
Csapatai (játékosként): 1937–1940 Ripensia Timișoara, 1940–1948 Csepel SC
Csapatai (edzőként): 1953–1954 Csepel SC
, 1966–1967 Dunaferr SE 
, 1968–1970 Salgótarjáni BTC
Salgótarjáni Bányász Torna Club 
, 1973–1974 DVSC 
Hatalmas termetű jobbösszekötő. Bár a játékszervezésben is hasznosnak bizonyult, legszivesebben a támadások befejezésében vett részt. Energikus, erőteljesen lövő, jól fejelő, bár kissé lassú labdarúgó volt. Bajnoki mérkőzések során összesen 166 gólt szerzett. 1939-ben két alkalommal a román válogatottban is játszott.
1937. szeptember 19-én mutatkozott be a Ripensia Timișoara csapatában a román élvonalban egy Sportul Studențesc elleni mérkőzésen, amely 4–3-as temesvári győzelemmel végződött. Az 1937–38-as idényben 17 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 18 gólt szerzett. Ezzel tagja volt a bajnok temesvári csapatnak. A következő idényben a második helyen végzett a csapattal és 21 meccsen 21 gólt szerzett, amellyel a bajnokság gólkirálya lett. Az 1939–40-es idényben csak a hatodik helyet szerezte meg a temesvári csapattal. Ebben az idényben 19 mérkőzésen játszott és 15 gólt ért el. A következő idényt a temesvári csapatban kezdte és 6 mérkőzésen 8 gól szerzett. Utoljára 1940. október 20-án az UD Reșița elleni 2–2-s döntetlennel zárult mérkőzésen szerepelt temesvári színekben. Összesen 63 román bajnoki mérkőzésen 62 gólt szerzett.
1940-ben a második bécsi döntést követően Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz és több erdélyi csapat is a magyar élvonalban indult. Több magyar származású labdarúgó román csapatokból Magyarországra szerződött. Így tett Marosvári is, aki 1940 őszén a WMFC Csepel labdarúgója lett. Első idényében az ötödik helyen végzett a csapattal, majd az 1941–42-es és 1942–43-as idényben bajnokságot nyert a csepeli együttesel. A második világháború után indult első két bajnokságban két bajnoki harmadik helyezést ért el a csapattal. Az 1947–48-as szezonban ismét bajnokságot szerzett a Csepel együttesével.
A válogatottban [szerkesztés]
1939-ben két alkalommal szerepelt a román, 1943-ben egy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.
Az 1953-as és 1954-es idényben a Csepel, 1966-as és 1967-es idényben a Dunaújvárosi Kohász, 1968 és 1970 között a Salgótarjáni BTC vezetőedzője az első osztályban. Az 1973–74-es idényben a másodosztályú Debreceni VSC edzőjeként tevékenykedett.
Sikerei: 1938-39-ben 21 góllal gólkirály volt. [bajnok(45)/], 1942-43. évi Nemzeti Bajnokság
és 1947-48. évi Nemzeti Bajnokság 
bajnoka volt. Az 1947-48 
-as bajnokságban az év labdarúgójának választották.