A sokoldalú játékos leginkább hátvédként tündökölt. A válogatottban is a balfedezet szerepkör jutott neki. Ebben az időben nem volt ritkaság, hogy valaki többféle sportot űz és igaz volt ez labdarúgók többségére is. Közülük is kiemelkedett azonban Bodor Ödön, aki nem is a labdarúgást, hanem inkább az atlétikát tekintette elsődleges sportjának és végü ezt is választotta. Ha nem így dönt, bizonyára még sokszor szerepel legjobbjaink között. Ebben az évben is nyert futóbajnokságot 1 angol mérföldes távon, az 1908-as londoni olimpián pedig 800m-en a negyedik helyen végzett.

Gyakran kényszerült sérülések miatt hosszabb szüneteket tartani. Pontos edzésterv alapján készítette fel magát. Tudatos, elemző, fáradhatatlan sportemberként gyakorolt minden akkor ismert, szükségesnek tartott mozdulatot. Ugyanez a szellem vezette később is, amikor már elismert atléta edzőként illetve sportújságíróként dolgozott. Érdekes, hogy abban az évben amikor az év legjobbjának választották csupán 10-szer szerepelt csapatában (a Postás 15 mérkőzést játszott). De ösztönös játék-intelligenciája, helyzetfelismerő képessége, technikai tudása, gyors, erőtől duzzadó játéka és nem utolsó sorban játékos kedve elismerést váltottak ki nézőkből és szakemberekből egyaránt.

1927. január 21-én szomorú tragédia vetett véget sikeres és még oly sokat ígérő szakemberi pályájának. A Műjégpályán hátrafelé bukott át egy korláton. Az esés következtében koponyaalapi törést szenvedett. Többé nem tért magához. 1905 -ben az év játékosa.