Csapatai (játékosként): 1910–1919 Ferencvárosi TC , 1919–1920 WAC1920–1921 Zugló SE 

Csapatai (edzőként): 1921–1922 Venezia FbC, 1922–1923 Brescia FbC, 1923–1924 Modena FbS, 1924–1926 SG Andrea Doria, 1926-1927 US Carrarese, 1927-1929 Atalanta BC, 1930–1931 AC Udinese, 1931–1932 Savona FC, 1932–1933 US Lecce, 1933 Atalanta BC, 1933–1934 US Carrarese, 1934–1935 Entella Chiavari, 1935–1936 Atalanta BC, 1936–1937 Entella Chiavari, 1937–1938 US Lecce, 1938–1940 DA F.L.Falck, Sesto San Giovanni, 1940–1942 US Carrarese, 1942–1944 DA F.L.Falck, Sesto San Giovanni, 1945–1946 US Carrarese, 1946–1947 US Massese, 1949–1950 US Massese

Az igen népszerű balhátvéd, az első nemzetközileg is versenyképes hátvédpár, a Rumbold-Payer kettős tagja. Míg társa inkább az ésszerűséget és a technikát, addig ő az energiát és az erőt képviselte a duóban. Györből került a fővárosba. Határozottan, de mindig sportszerűen szerelt. Igen nagy lövőerővel rendelkezett és ezt felszabadító rúgásoknál éppúgy alkalmazta, mint félelmetes lövéseinél. 50-60 méterről is bátran küldte kapura a labdát, igen gyakran sikeresen. 1919-ben Bécsben az (ott hivatalos atlétikai versenyszámnak számító) "labdatávrúgásban" bajnok lett, 62,5 méterre javítva az addigi rekordot. Az első magyar labdarúgó volt, akinek Angliában profi szerződést ajánlottak, amelyet azonban visszautasított. 1910-ben került Győrből a fővárosba. 90 bajnoki mérkőzésen 13 gólt lőtt, ami hátvédhez képest igencsak figyelemre méltó. 1919-től Bécsben a Wiener AC csapatában, majd újra itthon a Zuglói AC-ban játszott. 1922-51 között Olaszországban dolgozott előszőr játékosként, majd két év múlva edzőként. Foglalkozott az FC Modena és a Torino csapataival is.

Sikerei: Háromszor szerzett bajnoki (1910-11 , 1911-12 , 1912-13 ) és egyszer Magyar Kupa (1912-13) győzelmet.